Az UV-nyomtatás a digitális nyomtatás egy egyedülálló módszere, amely ultraibolya (UV) fényt használ a tinták, ragasztók vagy bevonatok megszárítására vagy kikeményítésére szinte azonnal, amint az hozzáér a papírhoz, alumíniumhoz, habkartonhoz vagy akrilhoz – valójában a technológia használható szinte bármilyen nyomat, amíg elfér a nyomtatón.
Az UV-szárítási technológiát - a szárítás fotokémiai folyamatát - eredetileg a manikűrben használt zselés körömlakk gyors száradási módjaként vezették be, de a közelmúltban a nyomdaipar alkalmazta, hogy bármit nyomtasson táblákra és prospektusokra. sörösüvegekhez. Az eljárás megegyezik a hagyományos nyomtatással, az egyetlen különbség a felhasznált tinták és a szárítási folyamat - és az előállított termék minősége.
A hagyományos nyomtatás során oldószeres tintákat használnak; ezek elpárologhatnak és környezetre káros illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsáthatnak ki. A módszer hőt és kísérő szagokat is termel – és felhasznál –. Ezenkívül további porlasztóporra van szükség a tintakompenzációs folyamathoz és a száradáshoz, ami több napig is eltarthat. A tinta felszívódik a nyomathordozóba, így a színek kifakulnak és elszíneződnek. A nyomtatási folyamat főleg papírra és kártyahordozóra korlátozódik, ezért nem használható olyan anyagokhoz, mint a műanyag, üveg, fém, alumíniumfólia vagy akril, például UV-nyomtatás.
Az UV-nyomtatásban higany/kvarc vagy LED lámpákat használnak inkább térhálósításra, mint melegítésre; A speciálisan tervezett, nagy intenzitású UV-fény szorosan követi a nyomathordozón lévő speciális tintaeloszlást, és felhordás után megszárad. Mivel a tinta szinte azonnal szilárd anyagból vagy pasztából folyadékká alakul, nem párolog el, ezért nem bocsát ki VOC-t, mérgező füstöt vagy ózont, így a technológia környezetbarát, gyakorlatilag nulla szénlábnyommal.
A tinták, ragasztók vagy bevonatok folyékony monomerek, oligomerek – kis számú ismétlődő egységből álló polimerek – és fotoiniciátorok keverékét tartalmazzák. A kikeményedés során a spektrum UV-részében, 200 és 400 nm közötti hullámhosszon lévő nagy intenzitású fényt a fotoiniciátor elnyeli, amely kémiai reakción – kémiai térhálósodáson – megy keresztül, és a tintát, bevonatot vagy ragasztóanyagot azonnal megkeményedik.
Könnyen belátható, hogy az UV-nyomtatás miért múlta felül a hagyományos víz- és oldószeralapú termikus szárítási technikákat, és miért fog tovább nőni a népszerűsége. A módszer nemcsak felgyorsítja a gyártást – vagyis több munkavégzést rövidebb idő alatt –, mivel a minőség javul, a visszautasítási arány csökken. A nedves tintacseppek eltűnnek, így nincs dörzsölés vagy szennyeződés, és mivel szinte azonnal megszárad, nincs párolgás, és így a bevonat vastagsága vagy térfogata sem csökken. Finomabb részletek, élesebb és élénkebb színek, mert a nyomathordozó nem szívja fel magát: Ha az UV-nyomtatást választja a hagyományos nyomtatási módszerekkel szemben, az lehet a különbség a luxustermékek előállítása és a kevésbé jobb érzés között.
A tinták fizikai tulajdonságai is javultak, jobb fényességük, jobb karcolásokkal, vegyszerállósággal, oldószerállósággal és keménységgel, jobb rugalmassággal rendelkeznek, és a befejező termékek is jobb szilárdságot mutatnak. Tartósabbak, ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben, és jobban ellenállnak a fakulásnak, így ideálisak kültéri táblákhoz. Az eljárás költséghatékonyabb is – több termék nyomtatható rövidebb idő alatt, jobb minőségben és kevesebb selejtezéssel. Az illékony szerves vegyületek hiánya szinte kevesebb környezetkárosodást jelent, a gyakorlat pedig fenntarthatóbb.
